Csípőizület kopása, csípőizületet érintő baleset után

Nagyon veszélyes testünkre, egészségünkre nézve a csípőizület kopása. Akár mozgáskorlátozottság, nehézkes járás lehet az eredménye.

A jelenség úgy kezdődik, hogy a reggeli felkeléskor nincs bejáratódva a csípő, majd ez az érzés eltűnik, de nem végleg. Huzamosabb ideig való üléskor, fekvéskor ugyanezt tapasztalhatjuk. A fájdalom egyre növekszik az izületi mozgáspálya csökkenésével, az ember elkezd bicegni, mert így próbálja a fájdalmat kompenzálni. Végül a fájdalom életünk részévé válik, alig tudunk járni is, nem beszélve a harisnya, lábbeli felhúzásáról.

De mit tehetünk a csípőizület kopása ellen?

Csípőkopás esetén az ízfelszínek porcborítéka egyre vékonyabbá válik, ami egy kóros elváltozás. Folyamatosan csiszolódik, ami addig is elvezethet, hogy teljesen a csontig kopik. A csontfelszínek egymáson való mozgása hihetetlen fájdalommal jár. Az izmaink pedig folyamatosan kompenzálnának, így készenlétben állnak, hogy ne fájjon annyira, de legtöbbször hiába.

Rengeteg tényező adódhat, melytől a porckopás csak gyorsabban végbemegy, ilyen a túlsúly, mozgásszegény életmód, de ennek pont ellenkezője, a túl sok sport, a velejáró sérülések, stb. Akár fiatal korban is létrejöhet a betegség a nem jól kikezelt, vagy meg nem gyógyult csípőficamos egyéneknél.

Ám ugyanúgy kialakulhat egy csípőizületet is érintő baleset következtében, pl. a comb vérellátási zavara miatt, vagy ha sportolás közben ér minket a sajnálatos csípő impingemnet vagyis csípő sérülés. Azonban akad egyéb olyan eset is, mikor nem lehet tudni, mitől alakul ki ez a kóros elváltozás, ezekben az esetekben szoktunk az öregedésre gondolni, ami hozzájárul a degeneratív változásokhoz.

A jó hír, hogy a porc állapota javítható, teljes életmódváltással, fogyással, porcerősítő táplálékkiegészítők szedésével, rendszeres mozgásterápiával. Ha a folyamat már nagyon növekedő tendenciát mutat, már csak a gyógyszerek, fizikoterápia segíthet, de sajnos ez a folyamat már nem fog visszafordulni. Ilyenkor szokták számításba venni a protézis beültető műtétet, hogy a betegnek a lehető legkevesebb fájdalma legyen a beavatkozás után.

Itt már csak az operáció ad megnyugvást.

A csípőizületi kopásról.

Az ortopéd szakember elmondja az összes tudnivalót, miután alapos kivizsgálást végzett a páciensen, kiírja a műtét időpontját, ami a kezelés legfőbb tényezője. A szakorvos tudja, meddig kell folytatni a gyógyító kezeléseket, és mikor jön el az a pont, hogy nem halogatható az operáció.

Mikor felállítják a diagnózist, számításba veszik a beteg életkorát, testtömegét, egyéb betegségeit, megbeszélik a pácienssel, mennyire kockázatos a beavatkozás és mire számítsanak utána. Így a betegek maguk dönthetnek arról ezen ismeretek tudatában, hogy mit is tervezzenek az elkövetkező időre.

Nyilván mindenkinek más lesz ez a kép, hiszen máshogyan viseljük a fájdalmakat, mozgástér szűkülését, másak az igényeink az élettereinkben. Húsz évvel ezelőtt még nem volt ennyire biztonságos és kopásálló a protézis beültetése 60 évet el nem ért betegek esetében, mint manapság.

A mai technológiák már finomítottak a műizületek minőségén, a sebészeknek kisebb felvágásokat kell végezni így a sebek is gyorsabban gyógyulnak, tehát a módszer mindenféleképpen biztonságosabb manapság. Ma már fiatal páciensek is gond nélkül sorra kerülhetnek protézisműtétekre.