Az antidepresszánsok és a pszichoterápia hatásossága a depresszió kezelésében
Az egypólusú súlyos depresszió kezdeti kezelésére a randomizált vizsgálatok azt mutatják, hogy a farmakoterápia és a pszichoterápia (pl. kognitív-viselkedési terápia vagy interperszonális pszichoterápia) kombinációja hatékonyabb, mint akár a farmakoterápia, akár a pszichoterápia önmagában.
A kombinációs terápia felsőbbrendűségét támogató bizonyítékok, mint a farmakoterápia egyedülálló kezelésére az unipoláris súlyos depresszió kezdeti kezelésére, számos randomizált vizsgálatot tartalmaztak. Például 25 randomizált kísérlet meta-analízise összehasonlította az antidepresszánsokkal kombinált terápiát önmagában depressziós rendellenességek esetén (n> 2000). Az elemzés kimutatta, hogy a kombinációs terápiát kedvező, klinikailag kicsi vagy közepes hatású. Ezenkívül a kezelés abbahagyása bármilyen oknál fogva alacsonyabb kombinációs kezeléssel (esélyarány 0,7, 95% CI 0,5-0,8). A kognitív-viselkedési terápiát (hét kísérlet), az interperszonális pszichoterápiát (nyolc kísérlet) vagy más pszichoterápiát (10 kísérlet) kapott három alcsoport külön elemzéssel állapította meg, hogy a kombinált terápia minden esetben jobb volt az antidepresszánsokkal szemben.
Az antidepresszánsoknak és a pszichoterápiának csak a pszichoterápiára vonatkozó pszichoterápiát támogató bizonyítékok az egypólusú súlyos depresszió kezdeti kezelésére számos randomizált vizsgálatot tartalmaznak. Például 16 randomizált vizsgálat meta-analízise összehasonlította a pszichoterápiával kombinált kezelést depressziós rendellenességek esetén (n> 1700). A helyreállítás nagyobb volt a kombinációs terápiában (relatív kockázat 1,3, 95% CI 1,2-1,4). Azonban az egyik aggodalom, hogy a pszichoterápiát is magában foglaló próbák értékelésekor van, az a vakság hiánya.
Az antidepresszánsok hatásossága
Az antidepresszánsok segíthetik a unipoláris súlyos depressziót. A véletlen besorolásos vizsgálatok metaanalízisében kimutatták, hogy számos antidepresszáns, valamint antidepresszáns osztály hatékony az unipoláris súlyos depresszióban, beleértve az agomelatint (az Egyesült Államokban nem áll rendelkezésre), amitriptilin, citalopram, duloxetin, escitalopram, imipramin, mirtazapin, paroxetin, sertralin, monoamin oxidáz inhibitorok, szelektív szerotonin újrafelvétel inhibitorok és triciklikusok. Például 37 randomizált vizsgálatban (n> 8400 súlyos depresszióban szenvedő beteg) végzett meta-analízis összehasonlította a fluoxetin (napi 20 mg-os modális adag) vagy a venlafaxin (napi 75-150 mg modális dózistartomány) a placebóval hat hétig; a remisszió több olyan betegnél fordult elő, akik a placebót kapták aktív hatóanyagként (43% versus 29%). Ezenkívül az antidepresszánsok hatásosak voltak a kiindulási súlyosságtól függetlenül. Az enyhébb depressziós epizódokban a remisszió aránya (a Hamilton Rating Depression Scale for depression ≤19 (1A-C formája) pontszám nagyobb volt az aktív hatóanyagnál, mint a placebónál (50% a betegek 37% -a); a súlyosabb epizódok (20> 20 pontszám) nagyobb volt az aktív gyógyszerekkel szemben, mint a placebo (38% versus 25%).
Az antidepresszánsok előnye a placebóval összehasonlítva jellemzően 2-4 pontot jelent egy standard értékelési skála szerint, például a 17-es Hamilton-értékelési skála a depresszióhoz (1A-C forma), amely 0 és 52 pont közötti. Például a páciensszintű adatok meta-analízise (37 randomizált vizsgálat, n> 8400 unipoláris súlyos depresszióban szenvedő beteg, akiket a Hamilton-skálán értékeltek) megállapították, hogy az antidepresszánsokkal és a placebóval végzett javulás 3 ponttal különbözött.
Az antidepresszánsok kis előnye a placebóval szemben a depressziós betegeknél részben a placebo kezelés nem specifikus klinikai hatásai miatt következett be; a placebók klinikai vizsgálatokban történő beadása nem egyenértékű a kezelés befogadásával. A depressziós betegek, akik placebóval kezeltek, nemspecifikus támogatásban részesülnek, ha rendszeresen találkoznak klinikusokkal és kutatóasszisztensekkel a tünetek és a működés megvitatására. A Placebos úgy járhat el, hogy felemeli a reményt, növeli a javulás elvárásait, és ösztönzi a betegeket, hogy kedvelik a nyomozókat. Ezenkívül a placebo-válaszok genetikai polimorfizmusokkal is összefügghetnek. A placebó hatása gyakran remisszióhoz vezet. Például 37 randomizált vizsgálatból származó egyedi betegadatok meta-analízise azt mutatta, hogy a placebo (n> 3300) unipoláris súlyos depresszióban szenvedő betegeknél a remisszió 29% -ában fordult elő.
A publikált véletlen besorolásos vizsgálatokon alapuló metaanalízisek túlbecsülhetik az antidepresszánsok hatását a vizsgálatok szelektív közzététele (publikációs bias) miatt. A 12 második generációs antidepresszánsok vizsgálata összehasonlította azokat a kísérleteket, amelyeket az USA Food and Drug Administration (FDA) bejegyzett kísérletekkel közöltek; a kábítószer-társaságok kötelesek minden kísérletet benyújtani, amikor a hatóanyagot egy szabályozó ügynökség jóváhagyja. Az elsődleges megállapítások a következők voltak:
- A regisztrált 74 teszt közül 31 százalék (23 kísérlet) nem került közzétételre.
- Az 51 közzétett vizsgálatban az eredmények pozitívnak bizonyultak (pl. A placebóval jobb volt a javulás 94% -nál) (48 kísérlet); Ezzel szemben az FDA megállapította, hogy a 74 regisztrált vizsgálat közül csak 51% volt pozitív.
- A pozitív eredményeként közzétett 48 vizsgálat közül az FDA megállapította, hogy 23 százalék (11 kísérlet) negatív volt.
- Az antidepresszánsok klinikai hatása nagyobb volt a folyóiratokban, mint a regisztrált vizsgálatok.
Az antidepresszánsok hatásosságát az alapellátásban részesülő betegeknél és az általános orvosi betegségek összefüggésében külön-külön tárgyalja. (Lásd: „Unipoláris depresszió felnőtt primer ellátásban szenvedő betegek és általános orvosi betegség: bizonyíték a kezdeti kezelések hatékonyságára”.)
További cikkek: https://dcsoport.wordpress.com/